Kajak-kenu

Szövetségi kapitány: Hajdu Botond

Elérhetősége: hajdu.botond@mkksz.hu

A kajak-kenuban a fogyatékkal élők sportja, a para kajak-kenu – vagy ahogy a nemzetközi szóhasználatban gyakori, a Paracanoe – mint önálló szakág először a 2009. évi gyorsasági világbajnokságon, a kanadai Dartmouthban jelent meg. Igaz, akkor még csak bemutató versenyszámként. Ezt követően, 2010-ben, a poznani világbajnokságon – amelyen 5 kontinens, 26 országának 63 versenyzője állt rajthoz – már teljes értékű világbajnokság keretében versenyezhettek a para kajakosok és kenusok. A világbajnokságot követően 2010 decemberében megszületett a döntés, az IPC a paracanoe-t felvette a riói paralimpiai sportágak közé. Ez a döntés nagy lendületet adott a szakág nemzetközi és hazai fejlődésének, amelyet mi sem tükröz jobban, mint, hogy a 2015. évi milánói paralimpiai kvalifikációs világbajnokságon 42 ország delegált versenyzőket. A Paracanoe nemzetközi versenyek, legyen az világ vagy Európa-bajnokság, mindig az épek versenyeivel együtt, integráltan kerül megrendezésre. Ma már éppen emiatt a világbajnokságok egy nappal hosszabbak.

A sportág hazai története:
2010-ben a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Elnökségének határozata alapján a szövetség kérte felvételét a Magyar Paralimpiai Szövetség tagjai közé, amelyet az MPB elnöksége elfogadott. Ennek folytatásaként a szövetség vezetése döntött arról, hogy az új szakág fejlesztését, annak támogatását magasabb szinten kell folytatni. Elkészült a szakág fejlesztésének közép –és hosszú távú programja, amelyben fő célként - az akkor még csak tervben lévő - riói paralimpián történő részvételt határozta meg a versenyzői létszám növelése és a versenyrendszerben történő teljes, a felkészülés során pedig a részleges integráció megvalósításával.
2011-ben már minden felnőtt válogatóversenyen megrendezésre kerültek a parás versenyszámok. A 2011-es szegedi világbajnokságon négy versenyző, Kajdi Katalin, Szabó Sándor, Rigó Imre és Pál Bence állt rajthoz és ért el kiemelkedő eredményeket. Szabó Sándor a V1 200 méter TA kategóriájában megszerezte a szakág első világbajnoki aranyérmét, mellette Pál Bence egy bronzérmet is nyert a K1 LTA versenyszámban. 

Az eredmények hatására egyre többen kapcsolódtak be a szakág munkájába, elsősorban Pruzsina István honvédos csoportjába, amely az első kizárólag parasportolókból álló versenyzői csapat.  2010-től, az addig „gazdátlan” para szakág vezetését a  Kajak-Kenu szövetség részéről Weisz Róbert vette a kezébe és irányítja.  Mindezzel párhuzamosan elindult egy példamutató munka a Mozgásjavító Intézetben, ahol az ott tanuló, foglalkoztatott fiatalok részére az intézmény tanuszodájában tartanak kajakos foglalkozásokat, amelyekhez szintén a szövetség biztosít eszközöket.
A parakenuba az elmúlt években bekapcsolódott sportolók sportbeli előélete sokszínűséget mutat. Voltak, akik kajak-kenuban előzőleg az épek között versenyeztek, mint a bajai Szabó Sándor, vagy a budapesti Bencze János. Akadt, aki más sportágak kipróbálása, vagy akár eredményes űzése után választotta a kajakozást, kenuzást, mint Rozbora András, Juhász Tamás és később Suba Róbert. Míg vannak olyanok, akik a para kajak-kenuval kezdték sportolói pályafutásukat mint Váczi Anita és Pál Bence.

2013-ban az ICF (Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség) döntött, mely versenyszámok szerepelnek majd a riói paralimpia programjában. Ezek között – összesen hat versenyszám – három női és három férfi, ezen belül két-két kajakos (K1 LTA és A), valamint egy-egy kenus (V1 TA) szám kapott helyet. A versenyzők, edzők ennek szellemében készültek a következő évre, a 2014. évi moszkvai világbajnokságra, valamint a brandenburgi Európa-bajnokságra. Az IPC nyomására 2015-től meg kellett változtatni a klasszifikációs rendszert, mindenkinek új vizsgálatokon, új szempontok szerint kellett részt vennie, ezzel egy időben döntöttek arról is, hogy a paralimpián csak női és férfi kajakos versenyszámok szerepelnek majd a programban, a kenusok nem vehetnek részt a játékokon.

A riói paralimpián a magyar kajak csapat kiválóan helytállt,  Suba Róbert mindössze 4 ezreddel maradt le az aranyéremről, megszerezve Magyarország első paralimpiai érmét a parakajak sportágban, ezüstérmes lett.  A csapat az előzetesen elvárhatót többszörösen túlteljesítve (négy kvóta, mindenki döntőbe jutott, három versenyzőnk pontszerző helyen ért célba, közülük egy ezüstérmes helyen) fejezte be a versenyt. Ezzel az eredménnyel egyben a nemzetek éremtáblázatában a 6. helyen végzett. 

A tokiói paralimpiára összesen hat sportoló kvalifikálta magát a sportágban. A versenyzők kiemelkedő helyezésekkel és két éremmel tértek haza. Kiss Péter Pál KL1 kategóriában 200 méteren aranyérmet nyert, a hölgyeknél Varga Katalin Eszter pedig KL2 kategóriában 200 méteren bronzérmet szerzett.

Klasszifikáció, sportági kategóriák(*)

KL1/VL1  akik csak a karjukkal tudnak evezni, nincs vagy gyenge törzs és láb funkcióval rendelkeznek, speciális magas háttámla szükséges a kajakban
KL2/VL2  akik karjuk, valamint törzsük segítségével hajtják a hajót, részleges láb és törzsfunkcióval rendelkeznek, képesek egyenesen ülni de szükség lehet egy speciális háttámlára, korlátozott lábak mozgására evezés közben
KL3/VL3  teljes kar,  törzsfunkcióval és részleges lábfunkcióval rendelkező sportolók, akik a hajóban előrehajolt helyzetben ülnek, és legalább egy lábukat/protézist képesek használni

A párizsi parakenu versenyszámai bővültek a női kenu VL 3 versenyszámmal, ennek köszönhetően 10 női versenyzővel több szerepelhet Párizsban.

A versenyzők az előzetes hazai klasszifikációjukat követően az első nemzetközi versenyükön szerzik meg a kategóriájukat. A versenyzők kategorizálása az ICF szabályzata alapján történik.

További információk a klasszifikációról:
https://www.paralympic.org/canoe/classification
https://www.canoeicf.com/sites/default/files/icf_classification_rules_regulations_for_paracanoe.pdf
http://www.hparalimpia.hu/altalanos-leiras

*A fenti információk tájékoztató jellegűek, a pontos kategória meghatározása kizárólag ebben jártas szakember által lehetséges.