Tauber Zoltán

Tauber Zoltán

Tauber Zoltán (1934-)

„A díjátadás után az aranyérmet elrejtettem a zoknimba, hogy ha visszakérnék, azt mondhassam, elvesztettem. Így hoztam haza a medált, amit még ma is megkönnyezek, ha előveszem.”

1945-ben, 11 évesen háborús lövedékeket szedett szét. Az egyik ágyúlövedék szétrobbant a kezében, emiatt a soproni katonai kórházban mindkét kézfejét amputálták. Balesete után Budapesten, a Nyomorék Gyermekek Országos Otthonába, a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon jogelődjébe került. Itt ismerkedett meg az asztalitenisszel. Hamarosan bekerült a budapesti úttörő-válogatottba az épek közé, ahol első versenyét meg is nyerte. Innentől kezdve számos versenyen indult a mozgássérült sportolók között is. Világbajnok, kétszeres Európabajnoki ezüstérmes, sokszoros magyar bajnok. 1976-ban Torontóban asztalitenisz egyéniben aranyérmet nyert, ezzel a magyar parasport első paralimpiai bajnoka lett. Az eredményhirdetés után közölte vele a magyar nagykövet, hogy Magyarország szovjet politikai nyomásra, a dél-afrikai apartheidre hivatkozva bojkottálta a paralimpiát, így győzelmét hivatalosan nem ismerték el arra a szabályra hivatkozva, miszerint ha a teljes delegáció hazautazik, az addig megszerzett érmek sem érvényesek.  Nádas Pál, a Magyar Paralimpiai Bizottság egykori elnökének közbenjárására az IPC újra elismerte az 1976-os magyar csapat érmeit, így hivatalosan is Tauber Zoltán Magyarország első paralimpiai bajnoka.

2016. augusztus 28-án, a Nemzeti Színházban rendezett, a riói paralimpiára utazó Magyar Paralimpiai Csapat eskütételi ünnepségén  színpadon köszöntötték  az 1976-os magyar csapat tagjait és azok képviselőt és Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke és Nádas Pál jelképesen újra átadták Tauber Zoltánnak az aranyérmet, Oláh József özvegyének pedig a bronzérmet.

 

Paralimpiai bajnoki címei:

  • 1976 – Torontó: asztalitenisz egyéni 1. hely

 

Következő események