Menüpontok

Szabó Nikolett

Judo
Szabó Nikolett

Szabó Nikolett (1979-)

 

Biztos csodabogár vagyok, de nekem addig tart a szereplés, amíg lejövök a dobogóról. A sikert én emiatt kissé másképp élem meg; felmegyek a dobogóra, elsírom magam, amikor meghallom a Himnuszt, de nálam ez ennél nem tart tovább. Nem nagyon tudnak lefényképezni éremmel a nyakamban, mert ahogy lelépek a dobogóról, már a zsebemben van. Nem az vagyok, aki végigvonul vele a csarnokon, és három napig hordja a nyakában. Sok kritikát kapok emiatt, hogy legyek büszke magamra, és ettől függetlenül természetesen az vagyok, csak másképp élem meg, mint a többség.”  

 

Születési hely:  Budapest 

Jelenlegi egyesülete:  Józsefvárosi Diáksport Egyesület

 Edzője:  Keserű József

Szabó Nikolett pályafutása meglehetősen kalandos, ugyanis először épek között versenyzett, majd betegsége miatt eltiltották a versenysporttól. Ekkor négy évre abbahagyta a dzsúdót, majd edzője, Keserű József hívására ment le ismét a terembe, innentől parasportolóként folytatta. Eddig négy paralimpián indult, kétszer állhatott fel a dobogó harmadik fokára. A megmérettetések előtt sajnos nem kerülik el a sérülések, ám kitartásának köszönhetően újra és újra lábra áll. London után már kérdéses volt a folytatás, Rióban mégis tatamira állt, most pedig Tokióra tervez.

„Rio előtt is sérüléssel küszködtem, 2015 októberében derült ki, hogy két porckorongsérvem van, ezzel pedig nem igazán tudtam edzeni – érzékeltette a felkészülés nehézségeit Nikolett. 

– Az orvosom is azt mondta, hogy nem ajánlja a versenyzést, ráadásul a gyógytornával sem tudtak rajtam segíteni, mert ha beállt a derekam, fel sem bírtam kelni. Éppen emiatt cselgáncsozni nagyon keveset tudtam, a rotációs mozgások ronthatták volna az állapotomat, ezért Rióba úgy utaztam, hogy előtte főleg erőnléti edzéseim voltak minimális dzsúdóval. Nem teljes felkészüléssel a hátam mögött érkeztem a paralimpiára, így azt tűztük ki célként, hogy az olimpián szőnyegre tudjak állni.” Nem ez volt az első eset, amikor Nikolettnek sérülés hátráltatta a felkészülését: a 2005-ös hollandiai Európa-bajnokságot részleges térdszalagszakadással nyerte, a pekingi paralimpián úgy indult, hogy előtte három hónappal Achilles-szakadással műtötték. Pekingben és Rióban az a közös a sérülésen kívül, hogy mindkét olimpiát ötödikként zárta. „Mindenki azt mondta, örüljek, hogy egyáltalán szőnyegre tudtam állni, ám én csak abból a szemszögből látom az elért eredményt, mintha teljesen felkészülten érkeztem volna Rióba. Tudom, hogy abban az esetben az ellenfeleim nem jelentettek volna problémát. Kettős érzés ez, mert elégedett vagyok, hogy az állapotom ellenére meccset tudtam nyerni, nem mosták fel velem a szőnyeget, ugyanakkor nem tudok teljesen örülni.” A dzsúdóst tavaly november végén megműtötték, emiatt jelenleg még nem tud edzésekre járni. A rehabilitációját és a gyógytornát már elkezdhette, de hoszszú lesz a felépülés. A teljes gyó gyulás egy év, de ő fél év múlva már szeretne tatamira lépni és óvatosan mozogni a gyógytornászára és az orvosi véleményre hagyatkozva. És hogy milyen terveket szövöget még a cselgáncsban? „Csak négyéves ciklusban gondolkodom a folytatást illetően, mindig a paralimpiai részvétel és az aranyérem a célom. Megműtöttek, hogy legyen esélyem Tokióra. Elkezdem a felkészülést, utána majd elválik, hogy a testem miként reagál, mennyire bírom az edzéseket, de szeretnék ott lenni Tokióban. Jövőre világbajnokságot rendeznek, ami kvalifikációs verseny a paralimpiára, Rio előtt azt megnyertem, és azzal szereztem kvótát, most is ez a tervem. A felkészülés sokkal nyugodtabb, ha az ember két évvel hamarabb kvalifikálja magát, és nem azért küzd, hogy kijusson, hanem a nagyobb megmérettetéseket felkészítő versenyként fogja fel.” A négyszeres paralimpikont nem láthatják a szurkolók túlzottan sokszor szerepelni, ennek azonban megvan az oka.

Nikolett 1998-ban hagyta abba a dzsúdót, mert a szeme miatt eltiltották az épek közötti versenyzéstől, majd 2002ben tért vissza a sporthoz. Ekkor Magyarországon a parasport még gyerekcipőben járt, a paralimpiai mozgalom is kezdetleges volt, így kisebb-nagyobb nehézségekbe ütköztek a versenyzők. „Szerintem azoknak, akik most kezdenek parasportolni, kissé könnyebb dolguk van. Nekünk még azzal is meg kellett küzdenünk, hogy egyáltalán a szemészorvos bekategorizáljon minket. Mikor újra elkezdtem dzsúdózni, ugyanahhoz a doktornőhöz kellett visszamennem, aki előtte eltiltott, hogy adja meg a versenyzési engedélyt, parasportolóként melyik kategóriában indulhatok. Vincze Gábor és Bíró Norbert előttem kissé kitaposták a szemészeti utat, ennyivel könnyebb dolgom volt náluk. Egyébként az épeknél is Keserű József volt az edzőm, ő hívott vissza parasportolni. Szerencsém van, hiszen megteremti nekem az ideális közeget, csak a sporttal kell foglalkoznom, ezenkívül mindent elintéz. Nagyon jó a kapcsolatunk: ő a pszichológusom, az edzőm, a barátom, már a mozdulataimból látja, ha bármilyen problémám van.” 

Nikolett edzője, Keserű József elismert szakember a sportágban, utánpótlásés felnőtt szövetségi kapitányként, a szövetség technikai igazgatójaként, edzőbizottsági elnökként tevékenykedett. Hajtós Bertalannal 2000-ben alapította a Rákosvidéke Hajtós Diáksport Egyesületet, a mai napig ő az egyesület elnöke. 1999-ben kezdett el a parasportolók felkészítésével foglalkozni, a paralimpiai bizottság elnökségi tagjaként dolgozott 2013-ig, 2012-ig pedig a paracselgáncsozók szövetségi kapitánya is volt. Azóta Nikolett edzéseivel foglalkozik.

 „Az épek versenyeinek talán nagyobb a nézettségük, ez főleg a világkupákon, világbajnokságon feltűnő. A paralimpiai szurkolótábor létszáma már közelít az olimpiaiéhoz. Londonban telt csarnok fogadott minket a paralimpián, Rióban is 5000 fő körüli nézőszám volt. A paralimpiákon sem volt ez mindig így, Athén után kezdett népszerűvé válni a parasport, szerintem tehát elmondható, hogy színvonalában is nagyon sokat változott az elmúlt tizenhat évben. Maguk a szabályok egyébként nem sokban különböznek az épek sportjáétól, a bírók nagy százaléka az épek versenybíróiból kerül ki. A legfeltűnőbb különbség, hogy a látássérült cselgáncsozók küzdelmei mindig kétkezes természetes fogásból (egyik kar kabátujj, másik kar hajtóka) kezdődnek, és ha a küzdelem megszakad, minden esetben újra ebből a pozícióból indulnak.” 

 

Forrás: Presztizs sport- Vona Lilla interjúja

Legjobb eredményei: 

  • 2016 - Rio De Janeiro paralimpia 5. hely 70kg
  • 2012- London paralimpia 3. hely, 70 kg 
  • 2014- Colorado Springs világbajnokság 1. hely, 70 kg 
  • 2011- Crawley Európa-bajnokság 3. hely, 70 kg 
  • 2009 - Debrecen Európa-bajnokság 1. hely, 70 kg 
  • 2006 - Bromatt világbajnokság 1. hely, 70 kg 
  • 2005- Rotterdam Európa-bajnokság 1. hely, 70 kg 
  • 2004- Athén paralimpia 3. hely, 70 kg 
  •  2003 - Quebec világbajnokság  1. hely, 70 kg 

 

Díjak, elismerések: 

  •  2012- a Magyar Érdemrend Középkeresztje 
  •  2014 - az Év Fogyatékkal Élő Női Sportolója díj